Agarászat

Munkakutyát tenyészteni a rá jellemző munkatulajdonságok figyelembe vételével érdemes véleményem szerint. Aki gazdaként szereti csupán a magyar agarát, az megengedheti magának a luxust, hogy ne agarásszon, de a tenyésztők számára ez a kényelmi döntés nem lehetséges. Hisz a magyar agár agarászatra született és abban a mezei nyúl részrehajlás nélküli bírája.

Szerencsés vagyok, mert tehetem azt az agaraimmal, amire a fajta egyedei szelektálódtak évezredekkel korábban, mikor még a fajta szó sem fogalmazódott meg senki fejében, kizárólag a funkció számított. Minden vizsgám abszolváltam, agaraim megszerezték VAV bizonyítványaikat és jó kapcsolatainknak hála, szeretettel fogadnak minket a nyitott vadásztársaságok.

Innen már csak a felkészítés van hátra, ami nem kis energia befektetést igényel. Fel kell építeni az agarat kölyökkortól kezdve, mert anélkül nem csak esélyünk nem lenne a sikeres agarászatra, de bizony az épségüket is veszélyeztetnénk. A jól felkészített agár van legjobban megóvva a sérülés veszélyétől. Mikor kicsúszik az eresztő szíj a nyakörvükből, akkor csak a jó szerencse és a kiváló alapok segíthetik őket, márpedig ez utóbbit mi adhatjuk meg számukra.

És még ha tökéletes is az agarunk kondija, akkor sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ellenfele - a mezei nyúl - minden esetben otthoni terepen próbál túljárni üldözője eszén. Fordulékonyságának és találékony hirtelenségű irányváltásainak köszönhetően előnyre tud szert tenni és egyetlen pillanat alatt képes eltűnni az agarak éles szeme elől bármi takarásban, ami útjába esik.

Képzeld hát el kedves olvasó: Vásárolsz egy ígéretes kölyköt, legjobb tudásod szerint felneveled, közben te is tanulsz, vizsgákat teszel és sok edzést követően eljutsz vele arra a végtelen mezőre, ahol kipróbálhatod képességeit. Az izgalom a tetőfokára hág, amint feláll a hajtósor és eresztőre kerülnek az agarak. Megindul a séta és a szíved a torkodban dobog. Mögötted van már oly sok hónap és milliónyi lépés a lábaidban, amit együtt tettetek meg.

Elrajtol a várt futam. Végigszalad az agarászok során a hangos "hajtás" felkiáltás, amivel megállásra bírják a teljes csapatot, ha a távolabbiak nem is látták volna rögtön az eresztés pillanatát. Mindenki áll. Az űző agarak ügyes cselekkel igyekeznek fogáshoz jutni. Figyelik egymás lépését és egyetlen pillanatra sem szeretnék szem elől téveszteni a "bencét". Adják veszik a nyulat, pördülnek, fordulnak, olyan irányt váltanak, amire senki sem számít. Hopp egy bokor, amott egy árok, de a hajsza csak folyik.

A nyúl suhan, az agarak lelkesedése nem lankad. Az agarászok a lélegzetüket is visszafojtják közben. Egy emberként drukkol mindenki, akkor is, ha más agara van most górcső alatt. Olyan megfeszített erők munkálkodnak, amikről írni sokkal nehezebb, mint jelenlevőként érezni. Megszűnik közben a világ, csak a futam létezik és a benne szereplők.

Ha pedig a végén fogással zárul a hajsza, az eufórikus és nem a nyúl életének bevégzése okán. Sokkal inkább a belerakott temérdek munka gyümölcseként, amit csak az érhet meg igazán, aki választott már ki pufók agárkölyköt egy neki tetsző alomból és nevelte, edzette, szívét tette a közös munkába. Mert agarászni szív nélkül nem lehetséges, legalábbis én nem ismerek olyat. Azt sokkal inkább rapsickodásnak nevezném és semmilyen körülmények között sem tudok azonosulni vele. Sőt, azt hiszem, hogy ezek azok a nüansznyi apróságok, amik kívülről pici különbségnek hathatnak, de agarászként óriásinak érezzük őket.